Iszonyatosan fájt a fejem egész éjszaka, így alig aludtam valamit. Kómásan kászálódtam ki az ágyamból és csoszogtam ki a fürdőbe. Rendbe szedtem magam, majd a hangos dörömbölésre lementem az ajtóhoz. Persze Adam miért is nyitná ki.
-Megyek már!-kiabáltam az ajtó felé, hogy aki kint veri szerencsétlen ajtót remélhetőleg meghallja. Idegesen csaptam ki az ajtót, de amilyen ideges voltam olyan ideges volt az az ember is aki a küszöbön kívül állt.
-Te meg mit..-.. keresel itt? Kérdeztem volna de félbeszakított.
-Te mit képzelsz magadról?-üvöltött velem Josh. Erre pedig már Adam is lejött és a lépcsőn állva, álmos szemekkel nézett.
-Mi van?-emeltem fel én is a hangom. Josh dühösebb lett és megszorította a csuklóm, amire Adam közelebb jött hozzánk.
-Vele, mi?-biccentett fejével Adam felé. Próbáltam kezem kiszabadítani kezei közül, sikertelenül.
-Állj már le és engedd el!-jött oda Adam.
-Te meg mit szólsz bele? Mi?!-kezdett el veszekedni Josh Adam-mel miközben másik kezével meglökte. Nem tudtam mi baja lehet, de ha ideges akkor jobb elkerülni. Nem akartam egyikőjüket se kórházba látni ezért Josh-t elkezdtem felfele húzni a lépcsőn.
-Gyere, majd fent megbeszéljük.-mondtam halkan.
Az ajtót magunk mögött bezárva megálltam Josh előtt.
-Mi bajod van? Normális vagy? -kérdeztem.
-Tőlem kérdezed? Nem én fekszek le azzal a paraszttal!-üvöltött már megint.
-Kivel? Nem feküdtem le senkivel! És ha nem akarod hogy a szomszédok rendőrt hívjanak akkor ne üvölts!
-Ó dehogynem. Jessica látott!-lejjebb vette a hangerőt de még így is elég hangos volt. Most biztos azt kérdezed ki az a Jessica? Ő a suli kurvája és ezen kívül semmi máshoz nem ért csak ahhoz hogy kavarja a szart.
-Mit látott? A semmit?
-Látott téged meg ezt a hülye gyereket lent a kanapén.-na igen ez az a beszélgetés amit soha nem akartam hogy megtörténjen.
-Azt félreértette. Én nem feküdtem le vele.-próbáltam nyugodtan mondani és leplezni azt a félelmet és nyugtalanságot amit éreztem.
-Jessica látta.-mondta most már nyugodtabban, de hallottam a hangjában az idegességet.
-Mondom nem! Érted? Felfogtad amit mondtam? Vagy jobban hiszel annak a libának, mint a barátnődnek? -tettem fel neki a kérdést, mire egy sóhajtást kaptam válaszul.-Szóval igen...Tudod mit akkor legyen ő a barátnőd.-mondtam idegesen.
-Nem csak...én is megcsaltalak és gondoltam ez amolyan visszavágó..
-Olyannak ismersz te engem?-néztem mélyen a szemébe.
-Figyelj ne haragudj Babe.-húzott magához hogy átöleljen de én eltoltam magamtól.
-Menj el kérlek.-nyitottam ki neki az ajtót.
-Ne haragudj. Én nem úgy gondoltam csak..
-Nem érdekel! Csak most menj el, majd később beszélünk.- mondtam és a nyitott ajtóra néztem.
-Este hívlak.-mondta majd adott egy puszit. Nem bírtam rá nézni. De tükörbe se. Én haragszom rá mikor én csaltam meg majdnem.
Kiabálásra mentem le a lépcsőn. Adam és Josh volt az. Nem tudtam semmit kivenni a beszédükből és már csak arra értem le hogy verekednek. Lökdösték és ütötték egymást. Próbáltam szétválasztani őket de nem sikerült. Ekkor benyitott az ajtón Rob, aki valószínűleg Josh-al jött. Kivitte Josh-t a házból én pedig Adam-hez szaladtam, akinek valószínűleg nem tört be de erősen vérzett az orra.
-Jól vagy?-kérdeztem aggódóan.
-Szerinted?-bunkózott. Na igen erről beszéltem, a bátyám haverjai mind bunkók.
-Csak kérdeztem, na!-emeltem fel a hangom. Majd még ő vérző orrával volt elfoglalva én a fagyasztóban kutakodtam jég után és gondolkoztam. Sose láttam még így Josh-t. Mármint persze, rossz hogy megverte Adam-et meg minden, de jó érzés hogy ezt mind értem tette. Tudtam hogy szeret és soha nem csalna meg, még akkor se ha a barátaim és a családom nem is rajong érte.
-Hogy tudsz ilyen agresszív bunkóval járni?-kérdezte Adam az orrát fogva, miközben én egy konyha ruhába raktam a jeget.
-Csak félt és szeret.-mondogattam és reméltem hogy ezt nem csak én beszélem be magamnak.
-Vagy csak magából indul ki.-köpte oda nekem a szavakat. Nem is ismeri de ítélkezik. Barom.
-Nem ismered.-mondtam nyugodtan, hisz már megszoktam hogy folyton ezt hallgatom. Átadtam neki a jeget amit egyből orrára tett.
-Pedig az öklét már elég közelről megismertem.-mondta egy szisszenés után, mire egy enyhe mosoly húzódott az arcomra.
Idegesen trappolok végig a kihalt utcán. Már csak pár ház és elérem Jessica-ék házát. Hogy honnan tudom hogy hol lakik? Josh-al elég sokat voltunk Rob-nál és mivel Jessica a húga, nem nehéz kitalálni hogy hol lakik. Hogy miért megyek oda? Hogy szétrúgjam annak a szarkavaró ribancnak a seggét. Miatta volt minden. Egyébként is, kémkedik utánam vagy mi?
Elérkezvén a házhoz bekopogok. Jessica nyitott ajtót és nem sok kellett ahhoz hogy felpofozzam.
-Nincs itt Josh ha őt keresed.-mondta és már hajtotta vissza az ajtót.
-Nem hozzá jöttem.-mondtam és kezemmel támasztottam ki az ajtót nehogy rám csukja.
-Óh, akkor kihez? -kérdezte meglepetten, de egyben flegmán is.
-Hozzád.-válaszoltam tömören.
-És mit akarsz?-forgatta meg szemeit.
-Ezt nem az ajtóban akarom megbeszélni.-mondtam, mire ő jobban kinyitotta az ajtót és pedig bementem.
-Szóval, mit akarsz?-kérdezte unott arccal miután beértünk a nappaliba.
-Miért kevered a szart?-emeltem fel a hangom.
-Nem értelek.-értetlenkedett.
-Persze mintha nem tudnád miről beszélek. Miért hazudozol Josh-nak?
-Én nem hazudtam. Csak azt mondtam amit láttam.-mondta tök nyugodtan. Ó, nem lesz ő olyan sokáig nyugodt.
-Te kémkedsz utánam?-kérdeztem gyanakvóan.
-Nem kémkedek, csak arra jártam.
-És egyébként is mióta vagy te olyan jó viszonyba Josh-al?-mikor eddig akármikor is itt voltunk szinte egymáshoz se szóltak.
-Fogalmad sincs hogy mi milyen jóba vagyunk.-mosolygott. Mindjárt kinyírom. Meg fogom ölni.
-Fejezd be és inkább válaszolj normálisan! Mi a faszért kell hazudni?-tettem fel újra, nagyobb hangerővel a kérdést hátha normális magyarázatot ad. Ekkor vettem észre, hogy ki tudja mióta áll Rob az ajtóban, de ezt Jessica még mindig nem vette észre.
-És ha egy kicsit füllentettem az miért is baj?-mosolygott. De ki verném most a fogát.
-Tönkre teszed a kapcsolatomat!-kiabáltam teljes hangerővel.
-Jaj, úgy sajnálom.-mosolygott, s tette szája elé a kezét, mint aki tényleg sajnálja. De persze ezt flegmán.
Egy mély levegőt vettem és próbáltam visszafogni magam nehogy megüssem. Nem sikerült. Nem bírtam tovább. Ennyi volt. Fogaimat összeszorítva adtam neki egy pofont. Már egy kósza könnycsepp is elhagyta a szememet. A pofon elcsattanása után már Rob elkezdett felénk sétálni.
-Mi folyik itt?-kérdezte, mintha nem látta és hallotta volna.
-Elizabeth idejött és ok nélkül felpofozott.-adta az ártatlant.
-Ok nélkül?-akadtam ki.
-Na jó ezt most fejezzétek be! Vagy halkan megbeszélitek, amivel nem keltetek fel vagy menjetek máshova veszekedni. -mondta komoly arccal Rob. Úgy tett mintha nem hallotta volna mikor bevallotta Jessica mit tett.
-Elizabeth úgy is menni akart. Szerintem megbeszéltünk mindent. Meg amúgy is sietnie kell folytatni az anyja munkáját. Ő is mindekivel együtt volt.-na ezt nem kellett volna. Nem igaz, de ez mégis szíven szúrt. Engem ócsárólhatnak de a családom és a barátaim tabu. Főleg az anyám. Tudta, nagyon jól tudta, hogy az anyám meghalt és azt is hogy ez nekem mennyire fáj, épp ezért mondta. Büszke voltam magamra hogy ott, abba a pillanatba nem ütöttem meg. Nem bírtam tovább rá nézni, így egy ajtócsapódással mögöttem távoztam. Gyorsan mentem haza, mondhatni futottam vagy inkább rohantam. Egyből fel siettem a szobámba és magamra zártam az ajtót.
Szóval....a szitu a következő: Magadra csuktad az ajtót és ülsz a szobádban egyedül, majd szétvet az ideg.
Valaki megint megbántott. Csak ülsz. Elképzeled milyen lenne kirontani a szobádból, elmenni hozzá és hozzávágni minden szót ami éppen akkor kijön a szádon..Megbántanád vele? Lehet. Érdekelne? Nem.
Elképzeled ahogy idegességedbe szétzúzod a fél berendezést.
Még mindig csak ülsz...már-már kerülget a sírás mégsem szólsz semmit. Még egyszer átfut ez a gondolatsor az agyadon és te még mindig csak magadban tartod az egészet...ülsz még mindig és tűrsz. Hogy meg ne tedd az előző gondolataid egyikét se, lefekszel az ágyadra és zokogsz. Míg nem álomba sírod magad.
Álmomból hangos csengőhangom kelt fel. Nem néztem meg ki az csak felvettem.
-Segíts!-hallottam meg a hangját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése